Ott hagytuk abba, hogy egy zavaró helyzetben egyszerű „énközléssel” kiállunk magunkért és békés megbeszélést indítunk el a problémánkról: szemrehányás nélkül elmondjuk, hogy mi zavar egy helyzetben és elmondjuk, hogy mit szeretnénk.
Még egyszer: kiállunk magunkért és megbeszélést kezdeményezünk és békésen – mindhárom fontos!
Innentől a társunk jön – akit egyébként szintén zavar a „folytonos” veszekedés, duzzogás, hogy „soha, semmit nem tudunk megbeszélni”. Ő sincs könnyű helyzetben, hiszen részese ő is a már „jól kialakult” szemrehányósan kommunikáló játszmáinknak.
Igen, neki is másképpen kellene fogadnia a jelzéseinket, mint eddig.
Eddig így volt: „Ne üvöltözz velem, nem vagyok a szolgád és különben is Te meg a szennyest hagyod mindig a földön, úgyhogy csak ne szólj egy szót sem!” Ebben nincs megértés, nincs jele annak, hogy foglalkozni akar a problémánkkal, viszont van már benne emelt hangerő, meg visszatámadás. (Egyébként érdemes elgondolkozzunk magunkban: lehet, hogy tényleg mi váltottuk ki eddig ezt belőle?!)
Most azonban mi már másképpen csináltuk: szelíden elmondtuk, hogy zavar minket a sok mosatlan edény és szelíden elmondtuk, hogy azt szeretnénk, ha minden étkezés után el lenne mosogatva. Ebben most már nincsen szemrehányás, meg a múlt felhánytorgatása, joggal várjuk tehát, hogy a másik is másképpen reagáljon.
Neki ezeket érdemes meggondolni: aki arról beszél, hogy valami zavarja, hogy valamit másképpen szeretne, az elsősorban azt várja, hogy a másik fogadja el, hogy az a valami neki probléma és azt, hogy a másik vegyen részt a megoldásban. Először is tehát, jól esne egy olyan mondatot hallani, hogy „Megértem, hogy Téged ez zavar…”. Aztán pedig egy olyat, hogy „Szívesen beszélgetek róla, hogy hogyan legyen ezután…”
Két felnőtt párbeszéde kezd kibontakozni: meghallgatják egymást és meghallják egymás igényeit, kéréseit. Ezek jót tesznek egy párkapcsolatnak! Ha nem is tölti különösebben a kapcsolatot, hogy mostantól jó lesz a helyzet a mosogatóban, de legalább nem romboltuk a kapcsolatunkat azzal, hogy lesöpörtük a másik problémáját, vagy hogy veszekedéssel indítottunk.
Nem könnyű ezt megtanulni és begyakorolni – és könnyebb, ha mindketten beleállnak!
Küldje el a két bejegyzés linkjét a párjának, írja le mellé: „Engem zavar a sok veszekedésünk és azt szeretném, ha ezentúl békésen beszélnénk meg a problémáinkat.”
Higgyenek benne: gyorsan, néhány hét alatt be lehet gyakorolni az „új nyelvet” és béke költözik a lakásba.
… és jöjjenek el hozzánk, ha segíthetünk ebben!