A címbeli idézet egy kisgyerekes ügyfelünk száján csúszott ki – egy eredményes párkapcsolati mediációs folyamat végefelé.
Ők időben jöttek…
Gyermekeink egyik óvónénije mondta egyszer: „… bejönnek az óvodába az édes, drága háromévesek, az édes, drága családokkal és mire a gyerekek kijárják az óvodát, addigra szétesik a családok egy része. Néhányan ekkor már a váláson is gondolkodnak…” Sok év tapasztalata szólt belőle.
Mi történik ezalatt a pár év alatt? Mi változik meg? Milyen okok lehetnek? A válságok egy része a körülmények miatt alakul ki, más része a gondolkodásunkból, a viselkedésünkből fakad.
Tapasztalataink alapján az egyik legnagyobb probléma a leterheltség.
Az anyuka eddig otthon volt, nevelte a gyerekeket, elvégezte a házimunkát és várta a párját haza. A gyerekek bölcsődébe / óvodába járásával együtt ő is elkezd újra dolgozni. Ki fogja elvégezni a házimunkát, ki foglalkozik a gyerekekkel, ki várja haza a megfáradt férfit? Senki!
Egészen más a helyzet, mint eddig volt és erre érdemes készülni. Anyuka munkavállalásával napi 8-10 órányi munkaerő kikerül a családi rendszerből. Továbbá reggel pl. gyorsabban kell elkészülni az induláshoz a gyerekekkel, magunkkal, a háztartással. Az este szintén rövidebb lesz: vásárlás, gyerekért menni, vacsorakészítés, mosni, rendet tartani, gyerekkel játszani, párunkkal beszélgetni –minderre eddig ott volt az egész nap!
A megnövekedett terhekhez azonnal érdemes rendszeres külső segítséget kérni: nagyszülőket, barátokat, bébiszittert, vagy pl. az óvodás szülőtársakkal délutáni-esti „csere-berét” szervezni.
A másik kérdés, hogy a többletmunka kinek a feladata? A tipikus „megoldás” az, hogy továbbra is anyuka dolga a házimunka elvégzése és a gyerekekkel való foglalkozás. Megszokásból így marad, és ezt visszük tovább a hagyományos szereposztás szerinti mintákkal is. Nem jó ez így!
Egy teljes újratervezést igényel a pár részéről ez az élethelyzet változása. Újra kell osztani a házimunkákat, a gyerekek logisztikáját, a gyerekekkel való foglalkozást – és persze a kapcsolatunk ápolására is szakítani kell továbbra is időt!
Másrészt a prioritásokat végig gondolni. A házimunka a fontosabb, vagy a kapcsolatunk? Mi azt gondoljuk, jobb egy kicsit rendetlenebb lakásban élni vidáman, mint egy tisztára suvickoltban hullafáradtan, rosszkedvűen.
Ügyfeleinken keresztül is tapasztaljuk, hogy a legtöbben a lakásukat, a kertet, a kocsit, stb. inkább ápolják, gondozzák, mint a kapcsolatukat. A hozzánk forduló párok egyik leggyakoribb problémája, hogy nem kapnak elég figyelmet, törődést a társuktól, úgy érzik, hogy ők már nem olyan fontosak, mint régen – minden más előrébb került: a munka, a gyerekek, a háztartás…
Ez változott meg igazán, ez múlt el, ez hiányzik a legjobban. Érdemes erre odafigyelni!
Visszatérve a címhez: ha úgy érzik, hogy távolodnak egymástól, hogy már „minden más előbbre van a másiknál”, jöjjenek, beszéljük meg. Addig kérjenek segítséget, amíg nem mélyül el a válság – hiszen megelőzni mindig könnyebb a párkapcsolati válságokat, mint elhárítani a katasztrófát.
Két bejegyzést ajánlunk még: a konfliktusok hasznáról és törvényszerűségéről és itt írtunk más jellemző problémáról: amikor jön a „Nem igaz, hogy nem tudja!”.
párkapcsolati mediáció – párkapcsolat javítása /// válási mediáció – békés, gyors válás