A peres eljárásban a felek ellenérdekűek. A kontradiktórius eljárás egy egyfajta erőviszonyt megtestesítő felperes-alperes pozíciópárossal operál, kimenetele egy vesztes és egy nyertes fél. Ezzel szemben a mediáció a vita olyan jellegű megoldása felé tereli az egyenrangú feleket, mely mindegyikük számára elfogadható, így az eljárás befejezésével mindenki nyertesnek érezheti magát. Nem a vita okainak keresése, megoldása a cél. A helyreállításra való törekvés a pszichológia esetköreibe tartozik. A mediáció a konfliktus megfogalmazásában ad támpontot, hatása a saját szempontok kimondásában realizálódik, mely egymás előtt és egy harmadik, külső fél előtt történik. A mediátor által eszközölt erre alkalmas módszer megtalálása új szempontokkal gyarapítja a felek eddigi ismereteit, új megvilágításba helyezve a konfliktusokat, s ezáltal a felek saját belátásukból felfedezhetik az abban rejlő konstruktív erőt, így létrehozva egy valószínűleg tartós egyezséget, melyhez a későbbiekben tartják magukat.
A bírósági per fő idősíkja a múlt, szakaszai során az események rekonstruálása áll a fókuszban, a mediáció viszont már a folyamat elején a jövőre koncentrál. Természetesen a múlt eseményeiből indul ki, de nem azt kívánja bebizonyítani melyik félnek volt igaza, hanem egy jövőbe mutató egyezséget kíván elérni. A bírósági eljárás jogok és kötelezettségek mentén halad, s végül egy független, pártatlan harmadik személy által hozott jogerős döntéssel zárul, mely nyilvános és közhatalommal kikényszeríthető, tehát joghatásokat vált ki. Felperes és alperes pernyertessé és pervesztessé válik. A mediáció során a felek érdekei dominálnak. Az érdekek az eljárás alatt folyamatosan változnak, tehát minden fél nyertesként zárhatja le vitás ügyét. A lényeg a felek változásra, megegyezésre történő hajlandóságának megléte…
(Forrás: Németh Alíz – Paradoxon vagy a jövő útja? Békés elválás: mediáció a házasság felbontása körében; Szakdolgozat, 2018.)