Minden társadalom célja egy olyan igazságszolgáltatási rendszer létrehozása, melyben a döntéshozó, vagy az eljárást vezető személy teljesen objektív. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehetséges, mert nem tudjuk teljes mértékben kizárni saját értékrendszerünket a külvilág értelmezése során, de tudatosan formálhatjuk azt, törekedhetünk arra, hogy külső megfigyelőként legyünk jelen az adott szituációban. Bár kívánalom, hogy az eljárás ne függjön a mediátor személyétől, a valóságban nagyon is sok múlik azon, hogy megfelelő szakember végezze lebonyolítását a megfelelő módszerek alkalmazásával. A mediációs eljáráshoz rendelkezni kell bizonyos képességekkel, meg kell tanulni annak fortélyait. A jó mediátor ismérvei a nagyfokú empátia, jó kommunikációs készség, határozott fellépés és az objektivációra való képesség. Ezek meglétével az előírt felsőfokú- és/vagy szakmai tanulmányok, illetve tréningek elvégzését követően, a megfelelő időtartamú gyakorlat birtokában az igazságügyért felelős miniszter, mérlegelési jogkör nélkül engedélyezi a felvételt a közvetítőkről és a közvetítőket foglalkoztató jogi személyekről, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokról vezetett közvetítői névjegyzékbe, de a mediátor ezután sem feledkezhet meg a folyamatos önreflexióról, sőt köteles továbbképzéseken részt venni.
Az eljárás során is, annak minden szakaszában monitoroznia kell saját viselkedését, s azt, hogy a felek miként reagálnak személyére. A mediátornak pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint kell lefolytatnia az eljárást. Fontos, hogy az eljárás során ne csak szavaival és kérdésfeltevésének módjával, de non-verbális megnyilvánulásaival se befolyásolja a feleket mondanivalójuk tekintetében. A gesztusok, a mimika, a testbeszéd, a szemkontaktus, mind-mind tudattal irányítható tevékenységek. Fontos a figyelem folyamatos összpontosítása, melyet a felek által közölt releváns tények összefoglalásával tarthat fenn hatékonyan, s ezzel a felek bizalmát is erősítheti. Jó beleérzőképessége ellenére sem állhat egyik fél pártjára sem, semlegességének biztosítását szigorú összeférhetetlenségi szabályok segítik elő. A mediátor feladata, hogy irányított mederben tartsa a felek közti kommunikációt. Csak jogszabálysértés, erkölcstelen viselkedés esetén léphet közbe, vagy tagadhatja meg a végső megegyezés aláírását. Tanácsokat adnia etikátlan és jogellenes, irányvonalakat felvázolnia célszerű és szükséges.
(Forrás: Németh Alíz – Paradoxon vagy a jövő útja? Békés elválás: mediáció a házasság felbontása körében; Szakdolgozat, 2018.)