Jólszituált házaspár keresett fel minket, akik két gyermeket nevelnek. A feleség egy nagyon csinos hölgy, a férj egy jól kereső üzletember. A külső körülmények adottak voltak a boldog családi élethez.
Az asszony elmondta, hogy már-már a váláson gondolkodik, pedig olyan harmonikus volt a kapcsolatuk, most meg mindenen összevesznek. Először a beszélgetések maradtak el, aztán a rendszeres, örömteli szexuális élet, majd lassan a hétköznapi kommunikáció különböző formái is. Nagy drámák, balhék, különköltözések után kerestek meg. Még nem adták fel!
Az előkészítő beszélgetéseken kiderült, hogy a problémák akkor kezdődtek, amikor a nő a GYES után visszament dolgozni. A kicsit óvodába kellett vinni, a nagyot iskolába, utána rohanás a munkahelyre, majd délután mindez visszafelé. Azután otthon a házimunka és két nyűgös gyerek, akik anyát akarták. Mivel a GYES alatt megszokták, hogy a feleség végzi a házimunkát, ez így maradt a munkavállalása után is. Így természetesen kimerült a nap végére, a férjéhez már egy kedves szava sem volt.
Mindketten szerették volna kapcsolatukat rendbe hozni, de a sok vita, veszekedés következtében összegyűlt sérelmek már akadályozták őket. Mivel a régi harmonikus kapcsolathoz vissza lehetett nyúlni, megvolt a biztos alap, a közös értékrend, a közös cél.
Elsősorban az asszonyt kellett tehermentesíteni – erre elég sok ötlet született. Reggel apa viszi óvodába a kisfiút, a mamának csak az iskolába kellett elkísérnie a kislányt – már ez is nagy könnyebbség volt. Délután pedig a nagymamák tudtak segíteni. Az is kiderült, hogy a férjnek nem fontos a frissen főzött vacsora minden este. Jobban örülne, ha egyszer-kétszer inkább hazasétálnának együtt és megint sokat beszélgetnének, figyelnének egymásra.
Az édesanya megkönnyebbült a terhek szétosztásától, a férj is visszakapta csinos feleségét a házimunka fogságából. Nagyon elszántak voltak, hogy többet nem esnek bele ebbe a csapdába, nem söprik a szőnyeg alá a problémákat, még az elején kibeszélik, megoldják azokat.
Két kisgyerek mellett kevés idő, energia jut egymásra, ezt bizony „erőltetni”, szervezni kell. Feltétlenül szükséges minden héten kettesben programot csinálni, amikor feltöltődnek, egymásra figyelnek és erre az időre csak a másik lesz a fontos. Ehhez segítséget kell kérni nagyszülőktől, barátoktól, ovistársak szüleitől, szomszéd nénitől, vagy igénybe kell venni bébiszittert.